Vegyszerálló védőruhákra vonatkozó követelmények, melyek összekötő elemei a ruházat különböző
részei között áthatolhatatlan a folyadékok (3-as típus) vagy a permetek számára (4-es típus),
beleértve azokat a ruházati cikkeket, melyek a test csak bizonyos részeit védik (PB [3] és PB [4] típusok).

A szabvány azokat a minimális követelményeket határozza meg, melyek a korlátozott vagy újra használható vegyszerálló védőruhák bizonyos típusaira vonatkoznak:

- Teljes testet védő ruházat, melynek összekötő elemei áthatolhatatlanok a folyadékok számára a ruházat különböző részei között (3-as típus: folyadékok számára áthatolhatatlan ruházat);
- Teljes testet védő ruházat, melynek összekötő elemei áthatolhatatlanok a ködök számára a ruházat különböző részei között (4-es típus: ködök számára áthatolhatatlan ruházat).

a - Ha a védőfelszerelés csak bizonyos testrészeket (törzs, karok, lábak) véd, akkor csak a ruházatot alkotó anyagokra vonatkozó teljesítménykövetelményeket kell teljesíteni (6., 4. és 3. típus).

HEGESZTÉSNÉL ÉS A KAPCSOLÓDÓ ELJÁRÁSOKNÁL HASZNÁLT VÉDELEM

A szabvány védelmi követelményeket határoz meg azokkal a védőruhákkal szemben, melyeket a hegesztők viselnek és a rokon eljárásoknál használnak.

A védőruházat rendeltetése, hogy védje használóját az olvadt fém kisebb kifröccsenéseivel, a lánggal való rövid ideig tartó érintkezéssel, illetve az ultraibolya sugárzással szemben. Használata szobahőmérséklet mellett, folymatos, viszont 8 órát nem meghaladó viselés mellett ajánlott.

MAIVE2
	EN ISO 11611
	A, A2 1 osztály

Vegyszerálló védőruhákra vonatkozó követelmények, melyek korlátozott védelmet nyújtanak a folyékony vegyszerekkel szemben (6-os típusú ruházat), beleértve azokat a ruházati cikkeket is, melyek a test csak bizonyos részeit védik (PB típus [6]).

A szabvány azokat a minimális követelményeket határozza meg, melyek a korlátozott használatú vagy újra használható, korlátozott védelmet biztosító vegyszerálló ruhákra vonatkoznak. A korlátozott használatú vegyszerálló ruhák a könnyű porlasztások, a folyékony vagy az alacsony nyomású aeroszolok és az alacsony szennyeződések ellen valók, melyeknél a folyadékok átbocsátása elleni teljes védelem (molekuláris szint) nem szükséges.

VÉDŐRUHÁZAT ELEKTROSZTATIKUS TÖLTÉSEK DISSZIPÁCIÓJÁRA

Az európai szabvány az anyagokra és az elektrosztatikus disszipációjú védőruházatok tervezésére vonatkozó követelményeket rögzíti, melyeket a földdel érintkező rendszerek kiegészítőjeként használnak abból a célból, hogy megakadályozzák a gyújtó kisüléseket. FIGYELEM: ezek a követelmények elégtelennek bizonyulhatnak a gyúlékony oxigéndús környezetben. A szabvány nem alkalmazható hálózati feszültség elleni védelemre.

Az embereken való nem kívánt statikus elektromosság ellenőrzése sokszor szükséges.

Az elektrosztatikus potenciál valóban súlyos következményekkel járhat az elektromosan feltöltődött személyen, mivel eléggé magas lehet ahhoz, hogy veszélyes kisülések szikráit idézze elő.

A kockázatelemzés után az elektromos disszipációjú védőruházat viselete szükségesnek bizonyulhat.
Az EN1149-5 szerint minősített ruházat használatra alkalmas.

Az ATEX 1999/92/CE irányelv a II-A-2.3 függelékében kéri, hogy a dolgozók rendelkezzenek munkaruhával, azok olyan anyagból készüljenek, amelyek nem képeznek elektrosztatikus kisüléseket, melyek robbanásveszélyes környezetben képesek meggyulladni. Az elektrosztatikus potenciálnak következményei lehetnek az elektromos kisülésre hajlamos anyagokra is. Így az antisztatikus ruházatot sokszor használják például az elektronikai gyártósorokon, fél-vezetők összeszerelésénél. Továbbá használják vizsgált légkörű helyeken, mint például a gépkocsi festő műhelyekben, hogy elkerüljék a részecskék kibocsátását, melyek képesek a karosszéria festésén megtapadni.

Az antisztatikus töltés disszipációját a töltés képződést korlátozó kezeléssel lehet elérni, illetve karbon vagy fém szálak hozzáadásával. Az elektrosztatikus töltések disszipációját biztosító védőruházatot viselő személyeknek szigorúan, közvetlenül a földdel kell érintkezniük például 10⁸ Ω-nál kisebb ellenállással, miközben alkalmas cipőt viselnek, úgy mint az EN ISO 20345 által jelölt biztonsági lábbelik, vagy minden más alkalmas eszközt.